Péntek van.

A péntek mindenkire hatalmas hatást gyakorol, ugyanis ez a nap az utolsó hétköznap, ami annyit tesz, hogy mindenki alig várja, hogy hazamehessen suliból, munkából, akárhonnan pihenni, lazulgatni. Én sem vagyok kivétel. Nemrég értem haza a dolgomról ( hogy mi volt a dolgom, ezt sosem fogom elárulni ) , ettem egy hatalmasat majd lefeküdtem pihenni egy pár órát. Nem aludni, pihenni !

Megfigyeltem, hogy ha beiktatok magamnak egy délutáni alvást a nagy esték előtt, akkor sokkal punnyadtabban vágok bele az éjszakába, ami nem feltétlenül jó. A hétvégi partyk nem azért vannak, hogy az ember fáradtan, elgyötörten menjen el rosszul érezni magát ott, ahol elméletben és gyakorlatban is  jól kéne. Végre az idő is a fiataloknak kedvez: elérkezett a késő tavaszi  időjárás, amikor pólóban nyugodtan elmehet az ember otthonról, és maximum egy vékony kardigánban, vagy pulóverben elvegetálhat  a  szabadtéren. A pihenés fogalma nálam annyit jelent, hogy ledőlök az ágyamra, vagy a kanapémra, bekapcsolom a tévét, halkra veszem, hogy ne zavarjon ahogy üvölt, majd gondolataimba elmerülve nirvana állapotba kerülök. Najó, ez természetesen egy kicsit túlzás volt, de tény, hogy roppant jó érzés ha az ember magábamerül, és elgondolkozik mindenféle baromságon. Ha pár évszázaddal korábban születtem volna, tuti gondolkodó lettem volna. Vagy kalóz, mint Jack Sparrow. Óvodásan hangzik, tudom, de leszarom. Ölni, lopni, piálni, nőzni... kell ennél több a boldog élethez? Persze ezzel együtt jár az állandó rettegés és a félelem attól, hogy elkapnak, és felakasztanak. Viszont ha a jó oldalát nézzük, és pozitívan állunk hozzá, akkor rájövünk, hogy ez egy véget nem érő  adrenalinhullámot kelt bennünk, ami tök jó. Nem? De.

Na mindegy, a lényeg a lényeg : ma szétesést tervezek. Mikor nem? Igazából a nyaram minden estéje arról szól, hogy igyekszem magam rommá inni, vagy bármilyen más módszerrel (persze ésszerű keretek között) az agyamat valamiféle köztes állapotba juttatni. Rendszerint büszkén veregethetem a mellkasom, mert sikerül az akció, jól bebasztam. Valamelyik nap komolyan elgondolkoztam azon, hogy a mi generációnk mekkora egy fölösleges kupac szar... 30 év múlva a mai fiatalság nagy része lepusztult, primitív, alkoholista vagy drogfüggő ősparaszttá fogja kinőni magát, valahol a pattintott kőkor időszakára behatárolható értelmi szinttel. De ez teljesen komoly, gondoljatok csak bele. Dolgozni basznak az emberek, mindenki egy fasz, mindenki bulizásra meg készenlétre költi a pénzét. Sajnos énis ebbe a körbe tartozom, akár tetszik nekem, akár nem. Letagadhatnám, de minek? Ez van, csak kinövöm majd valamikor, most jólérzem magam, hova aggódjak.

Mivel lassan „zúzok az éjszakába”  (szintén Fluor idézet, de nem tartom elég méltónak ahhoz, hogy külön referenciát mellékeljek hozzá)  elkezdem az előkészületeket. Egy pohár whiskey (szigorúan kólával) , egy pohár fröccs. Egy szál cigi, egy kupica pálinka, de mivel egésznap kurvára égett a gyomrom a töménytelen mennyiségű bacon szalonnától amit elfogyasztottam, kénytelen vagyok bevenni egy Rennie-t, mint valami szarfaszú csicska.

Na a Rennie benn, meghozzta gyümölcsét, már nem is fáj ez a savastömlő a hasfalamon belül. Na mégegy fröccs... Bizony én így tolom ! Persze nem mindig, mielőtt még komolyan elkezdenétek aggódni értem, nem vagyok alkoholista. Csak szeretem a piát. Vagy minden alkoholista ezzel védekezik? Sokszor viccelődnek azzal a baráti körömben, hogy alkesz vagyok, meg néha- néha lezugivóznak... Hát kövezzetek meg, nem vetem meg a bódultságot okozó, legális itókát, főleg ha egy jó estét akarok magamnak . Úgyhogy annyit üzenek, hogy : ez van, szarni rá  ! Idővan, fel kell öltenem a gúnyámat, ami rendszerint egy csőnadrágot, és valamilyen v nyakú, vagy akármilyen felsőt tartalmaz. Öltözöm. Kész vagyok, gyorsan belövöm a séróm, fogat mosok, mert szoktam. Késésben vagyok, mint szinte minden alkalommal. De mint minden alkalommal, most is az egyik haveromra, Rajmundra fogom majd, ahogy az lenni szokott. Becsíptem, most lépek ki a házból, amiben tulajdonképpen egyedül lakom magányosan, mint az a bizonyos farkas.

A busz szokás szerint késik. Utálom az itteni buszjáratokat, annyit ér a kiírt menetrend mint egy marék  kakkanat. Bár ha jól tudom, és igenis jól tudom, ez nem csak az én lakóhelyem vonzáskörzetére igaz. Amilyen a BKV, olyan az ország... Elhasznált, roskadozó, idejétmúlt szar. Mindenkinek a kurvaanyját, tisztelet a sok-sok kivételnek. Kiértem hüvibe , Rajmund már ott baszta a rezet, megláttam és rögtön elröhögtem magam. Nem tudom miért van ez, de ha meglátok egy jó ismerőst, barátot, barátnét, önkéntelenül mosolyra húzódik a szám, és semmilyen ezközzel nem lehet letörölni ezt a kedves kis vigyort. Ti is így vagytok vele?  Tegye fel a kezét aki igen !!! Láttam.