Na szóval kiértem a Hűvösvölgyi végállomásra, ahonnan egy villamos bevisz Budapest szívébe, a Moszkva térre.  Hivatalosan sajnos átnevezték Széll Kálmán térre,  de mivel ezt kétszer annyi idő kimondani, mint a régi elnevezést, marad a Moszkva tér. Tudomásom szerint a BKV dolgozóin, és tömegközlekedési járatain hallható géphangon kívül senki, maximum egy maréknyi ember hívja új nevén a szocializmus eme rettentően csodálatraméltó örökségét. A tér szavakkal lefestve így néz ki nagyjából:  koszos, büdös, csúcsidőben zsúfolt, zajos. Tele van hajléktalanokkal, akik egyfolytában vagy cigarettát, vagy aprót kéregetnek többnyire alkoholra, vagy ritkább esetben családi házra. Vannak merészebb csövik is persze, akik milliókat kérnek tőled, vagy ha jó hangulatukban vannak, nem válogatnak és a papírpénzt is elfogadNÁK. Ha adNÁL. De mivel nem adsz, se ezt, se azt, kénytelenek továbbsompolyogni az új áldozatuk irányába. Nem válogatnak, bárkihez odamennek. A legrosszabb fajtája azonban a csöveseknek az a ritka példány, amelyik felháborodik, ha nem adsz nekik a cigidből, vagy a pénzedből. Van amelyik még fenyegetőzik, vagy "útszélen álló, bordélyban dolgozó, esetleg interneten magát áruló, sexuális szolgáltatásokat kínáló nőnemű szülőzik, akinek te vagy a gyereke"  !!! Felháborító, hogy azt hiszik ez jár nekik...

Visszatérve a Moszkva tér arculatához, nem árt ha megemlítem, hogy az egyik legnyomasztóbb hely Budán. Az egész szürke, sötét árnyalatban pompázik ( jellemzően a kosznak köszönhetően), beton és fém építményekkel tarkítva. Található rajta ugyanakkor egy szökőkút is , amit emlékeim szerint még egyszer nem láttam funkcionálni, és a körülötte levő 10 méter sugarú kört a kisebbség uralja. Bizonyára mindig akkor működtetik, amikor nem vagyok ott, és nem láthatom, vagy a hátam mögött amikor nem figyelek oda. A szökőkútnak a „Sellő” nevet adták, amit nemigen tudok mire vélni. Talán a tér arculatáról gondoskodó úriemberek végső kétségbeesésükben úgy gondolták, ez majd feldobja a kis kosztanyát, ad neki egyfajta egzotikus beütést. De nem. Nagyon nem.

 A tér központját tulajdonképpen a Moszkva bisztró alkotja, ami egy bisztró. Lehet ott csocsózni, pihenni, barátokkal találkozni, kávézni, teázni, és alkoholizáni is. Sokan csak  WC-nek használják, ugyanis szó nélkül igénybe lehet venni ezt a szolgáltatását a helynek, bevallom, néha énis élek a lehetőséggel.  Annyira nem vagyok oda a sokak által egyszerűen csak „bisztró” – nak becézett placcért, de tény, hogy a környékbeli élet itt, és a Mammut bevásárlóközpontban koncentrálódik. Rengetegszer ígérték már meg nekünk, egyszerű halandóknak a felsőbbrendű személyek , hogy majd felújítják a teret. Ígértek már növényeket ( ugyanis ha úgy veszük semmi ilyesmi nincs ott, talán a buszok által kibocsátott kipufogógáznak köszönhetően) , felújítást, boldogságot, biztonságot. Ezekből egyik sem teljesült, habár egyszer elültettek egy szerencsétlen pálmafát, ami rövid időn belül száraz kóróvá változott. Kicsit sajnáltam a növényt, hiszen előre megfontolt gyilkosság áldozata lett...   R.I.P.

A sok negatívumot félretéve a jó öreg Moszkva tré valamilyen misztikus melegséget áraszt. Sokat köszönhetünk ennek a helynek, a budai fiatalok többsége ott nőtt fel, ott találkozott a barátaival, egyszóval a terület közösségi helyként üzemel. Ha nincs internet és Facebook, akkor ott a moszkva ingyen, szabadlevegőn.

Kissé megint elkalandoztam, hiszen éppen Hűvösvölgyben vagyok a csárdás táncművészet koronázatlan királyával, Rajmund cimborával.

Hogy miért a csárdás koronázatan királya? Nagyon egyszerű. Néhány megőrülős buliban ha beindul a fószer, táncát elvetemült néptáncként lehet értelmezni. Nincs is ezzel semmi baj, de páran kinevetik, pedig annyira azért nem is vicces. Az én táncomon is biztos jókat röhögnek a hátam mögött, de túlzottan nem foglalkoztat a dolog, mert elárulom, mindenkit kilehet röhögni a mozgáskultúrája miatt. Igen, azokat is, akik azt hiszik, hogy jól rázzák magukat. Fiúkat, LÁNYOKAT egyaránt. Bárhogy is mozogjon az ember, jobb mintha egy helyben állna, mint egy fa(sz).

Visszatérve a jelenbe, éppen Rajmunddal találkozom. Közel fél órás késésemből eredően a köetkező párbeszéd hangzik el köztünk:

-A kuuurva anyád. – kezdi Rajmund az értelmes diszkurzust

-Ja, vágom, bocs haver, csak amikor elindultam, akkor jöttem rá, hogy otthon hagytam a pénzem- hazudom rezzenéstelen tekintettel a szemébe- úgyhoyg vissza kellett mennem érte... Mire kiértem a buszmegállóba pont előttem ment el az a szar- toldom meg még egy kis hazugsággal

-A kurva anyádért nem tudsz egyszer időben ideérni bazd meg... Kajak már 20 perce várok te cigány ! – veszi semmibe a hazugságom – Mindegy, legközelebb ha megbeszélünk valamilyen időpontot, fél órát fogok késni...

-Jólvan nyugdodj már meg, viszont ezzel a villamossal menjünk már el- próbálkozom, persze hiába

-Lófaszt még elszívok egy cigit, meg veszek egy sört – és innentől már csak lényegtelen hülyeségekről beszéltünk, valamint vígan kacarásztunk.

Felszálltunk a villamosra, zenét hallgattunk külön-külön, mindenki a magáét. 20 perc alatt a moszkván voltunk, jó fél órás késéssel, a többiek akik vártak ránk természetesen azonnal elkezdtek hőbörögni. Ráfogtam a késést Rajmundra, persze a legkomolytalanabb módon, viccből. Ennyivel el is volt intézve a probléma, mehetünk a dolgunkra.

A társaság ma így néz ki :

Rajmund, őt már ismeritek, igaz barát. Ott volt Kernel is, ő valamiért a családja révén ritka kapcsolatban áll Németországgal, de ez lényegtelen információ. Általános iskola első osztályától fogva ismerem, immáron 13 esztendeje, ha jól számolom, és őt is igaz barátomnak tartom. Kernel barátnője, Alice is jelen volt, éppen párja böfögését dícsérte irónikusan, egy hatalmas nyáltócsa fölött, amit szintén a szerelme alkotott, akárcsak az előző böfögést. Ő annyira nem szimpatizál velem, mert szerinte kiismerhetetlen, és szarkavaró vagyok. A szarkavaró egyáltalán nem igaz, sosem neveztek még így. Nem vagyun rosszban, én kifejezetten kedvelem, mert szerintem aranyos lány, és nagyon jól összeillik Kernel cimborámmal. Ott volt egy másik Kernel nevű srác, neki van egy ikertestvére aki már sosem lóg velünk, pedig régen mindig együtt bandáztunk. Vörös, sűrű göndör haja volt, mint a feketéknek, fehér, szeplős bőre, és rókára emlékeztető arcszerkezete. Őt is első óta ismerem, mostanában viszont ritkábban látom őt is. Haját mindig telekeni vax-al, amitől az a fizikai törvényeknek ellentmondva még göndörebb lesz, és még fénylik is.

Lent van ezenkívül a kedvenc ikerpárom: Ariadné, és Ariadna. Ritkán találkozom olyan jó humorral rendelkező lányokkal, mint ők. Van ugye a tipikus lányhumor, amin mi férfiak nem tudunk nevetni. Nekik azonban olyan humoruk van, és olyan stíusuk, aminek köszönhetően imádom mindkettejüket. Amikor megismertem őket sosem tudtam melyik-melyik, folyamatosan felcseréltem a nevüket. Mindez a múlté, már megtanultam ki kicsoda. Ma már nem is értem hogy keverhettem őket össze, teljesen máshogy néznek ki, de egypetéjűek. Ismerkedésünk korai szakaszán egyformának láttam őket. Szó szerint egyformának, és ezt ők nem nagyon értékelték.

Ariadnéval egyszer kavartam egy buliban, és vele sokkal jobb a kapcsolatom, mint tesvérével, Ariadnával. Csomót beszélünk, tök jól elvagyunk, stb (stb alatt semmi rosszat nem értek) ,igazi jófej lány. Bár ez a másik felére is igaz. Mindketten magasak, világos, illetve söttebb barna hajúak, formás idomokkal, ami fontos szempont. Ariadné kicsit vékonyabb, díjnyertes popsival, ez persze nem jelenti azt, hogy Ariadna csúnyább, vagy kövérebb lenne.  Ezen kívül mostoha hugom, Szófia is jelen van, akit szintén nagyon kedvelek, jófejségében rám, azaz a bátyjára ütött. Egyenlőre ennyien vagyunk, a többiek majd később csatlakoznak.

Megindultunk a Lövőház utcába, a sétáló utca részéhez, ott szoktunk piálni , mielőtt továbbhaladnánk valahova. Akkor is ott iszunk, ha nincs terv az este későbbi részére.

Útközbe beugrottunk egy kis boltocskába, közvetlenül a Mammut egyik sarkában. Megvettük a szokásos italokat : volt aki bort, volt aki sört, volt aki vodkát a hozzá tartozó kísérővel, ami általában valamilyen gyümölcslé szokott lenni. Én személyszerint mindig bort veszek, egy energiaitallal, néha kiegészítem egy kis sörrel. Tudni kell, hogy a muskotályos fehérbor a kedvencem, és minél olcsóbb, annál jobb. Persze ügyelek rá, hogy ne a legszarabbat és legolcsóbbat szerezzem be magamnak, tehát nem a 400 – forint – per – két - literes Dínom- dánomot, vagy Pincebarátot szoktam megvenni két literes műanyagpalack kiszerelésben. Oké, megvettük a mai üzemanyagot amivel megalapozzuk az est hangulatát, majd végre elindulunk az egyik törzshelyre , alias Lövőház utca egyik színházi nézősorra emlékeztető 10-15 személyes félkörbe hajlított padjához. Azért jó itt inni, mert mindenki elfér, barátságos a környezet, fákkal és bokrokkal, plusz a félkör alakzatnak köszönhetően mindenki lát mindenkit, mindenki tud beszélni mindenkivel. Tipikus sétálóutca jellege van, nem véletlenül, hisz ez egy sétálóutca.Akárhányszor ittam itt a haverokkal, mindig jól éreztem magam, szerintem a mai sem lesz kivétel.

És így is van: mindenki iszik, mindenki beszél, mindenki nevet. Mindenki hangoskodik. Az egyetlen negatívum ezen a placcon az, hogy a lakók nem szívesen tolerálják a mi jó kedvünket, nem tetszik nekik, hogy péntek este velük ellentétben mi jól érezzük magunkat. Egy öregúr ki is áll a teraszra, majd cseppet sem kedves hangnemben lekurjant nekünk, hogy maradjunk már csöndben, aludni szeretne, mert fáradt. 9 órakor? Na ne röhögtesen már. Maximum annyi problémája lehet, hogy nem hallja a Barátok köztet, de erre is van megoldás : pár gombnyomás a távirányítón, és az ő boldogsága is felhőtlen lehetne. Persze az is lehet, hogy régimódi, szekrénybe épített televíziója van az öregnek, de hát könyörgöm, az sem igényel jobb problémamegoldó kézséget, egy tekerős gombot kell a megfelelő irányba megpördíteni. Igaz, hogy amit csinálunk az a törvény szerint csendháborítás, de véleményem szerint heti egy alkalommal el lehet nézni ezt az iskolába járó fiatalságnak. Sosem szerettem az ilyen mentalitású embereket, akik nem tudnak minimális szinten sem alkalmazkodni, vagy elnézőbbek lenni. Ha én lennék öreg, bekapcsolnám a zenét ilyen helyzetekben, vagy a tévét, és jól megkettyinteném az asszonyt, hadd örüljön ő is, meg énis. A dugás mindenre megoldás : jó unaloműző (ha elég ideig tart persze, és nem süvít el egy gyors vonat amit egy nyúl vezet ß ez egy bennfentes poén akar lenni, azok, akik nem ismernek sosem fogják érteni) , kedvcsináló, megjön utána az étvágy, és még kondiban is tart, sőt a cigaretta is jobban esik utána.

Közösen úgy dönünk, hogy magasról leszarjuk ezt a begyöpösödött, antiszociális vén trottyot, ígyhát folytatjuk a beszélgetéseket, igaz, kicsit lejjebb véve a hangerőt. Nos, ez a konszolidált hangerő nem tart sokáig, 5 percet tudok rá saccolni, de azt is csak a legnagyobb jóindulattal. Kedvenc ikerpárom beindult : Ariadna éppen vitatkozik Ariadnéval, valami teljesen lényegtelen baromságon. Imádom, amikor az iertestvérek vitatkoznak, valami egészen hihetetlen élmény. A hangerő nagyobb, mint valaha . Én Keryvel és Rajmunddal éppen megszakadok a nevetéstől ( Kery-nek hívják Alice pasiját innentől, a másik Kernelt a vörös, fekahajút pedig ettől a pillanattól fogva Kerno-nak ) , ugyanis egy csöves bezavar a meghitt időtöltésünkbe. A fószer állítása szerint közvetlenül Bonaparte Napóleon alatt szolgált az Itáliai hadjáratban, melynek időpontja  időszámításunk után 1796-ra tehető. Továbbá azt sem felejti el megemlíteni, hogy amikor a legendás francia császárt a Szent Ilona - szigetre száműzték, ő adta ki neki a lakását albérletbe, ugyanis legjobb haverok voltak. A lakásban minden pénteken kubai szivart szívtak, és minőségi skót whiskey-vel öblítették le a mennyei mannát, amit az Úr személyesen küldött nekik minden hónap 3-án, a szállítással pedig Gábriel arkangyalt bízta meg. Afrikából a legjobb fekete kurvákkal tisztelegtek a törzsfőnökök, csöves cimboránk a jó öreg Napóleonnal pedig partyba vágva a csajokat, a hátukon pókereztek az örömlányoknak szeméremajkukról pedig a legjobb minőségű, színtiszta kokaint szívták fel orrjárataikba.

Mivel roppant szórakoztató volt a fater, önéletrajzát egy szál cigarettával, egy köszönömmel, és egy elköszönéssel jutalmazzuk.

Most, hogy elment újra szánhatunk egy kis időt a saját barátainkra. Mindenki piás állapotban van, épp arról beszélnek, hogy elkéne menni a Romkert nevű, cseppet sem szórakoztató szórakozóhelyre, ha úgy van. És általában úgy van.  Miközben mi újdonsült csövescimboránkkal voltunk elfoglalva, megérkezett Anitah, és Carmilla. Borey is feltűnik az utca túloldalán, éppen célba vett minket.

-Boooreeeey !!! – kiált oda neki önkívületi állapotban Ariadné – iiiitt vaaagyuuuunk kéésőőőbb megyüüünk Rombaaaaa !!!!

Borey kicsit megilletődve ugyan, de reagál:

-Szia Ariadné, látom, hogy ott vagytok, van szemem – mondta mosollyal az arcán, így a kicsit bunkónak tűnő válasz már nem is annyira bunkó

Megindulok felé, így félúton találkozunk.

-Szia Borey, mizu? – köszöntem rá, és adtam egy-egy puszit az arcára – hogyhogy csak most jöttél?

-Csáá Danteee, nincs semmi , megvagyok - közli – nagyimnál voltam, és csak most tudtam ideérni... Veled mizujs?

-Semmi különös... nincs kedved eljönni velem egy cigiért meg eg y borért? Lééégysziii ... Csak nincs kedvem egyedül menni ! – vágom a szegény kisfiú fejet a szöveghez, hátha jobban meghatja.

Meghatotta.

-De, éppenséggel elmehetek, úgyis kell nekem is cigit venni... meg szerintem énis veszek valami piát. Bekéne ma baszni ! – vonta le az élet tanulságát a mi kedves kis Borey –nk.

És akkor elindultunk.

-Jou estéjt – köszönök  a pénztárosnak kissé parasztosan a boltba érve, nyelvem kissé megzabolázatlan állapotban van a korábban elfogyasztott szesztől, és roppant viccesnek érzem magam  – egy bort szretnék és eeeegy ... cigit.

-Szia, én ezt értem, de milyen cigit? – kérdezi kedvesnek tűnően, de mégis szánakozó arccal.

Úgy tűnik a fiatal réteg már nem mehet mámoros állapotban cigarettáért, és még egy kis mámorért. Ezek azért néznek hülyének, mert közel 20 évesen péntek este 10 óra tájékán nem vagyok már 100%-osan józan? Hát bekaphatják ? Nem is kérdés. Mindenesetre felvonom a fél szemöldökömet a reakciójára, és valamiért innentől kezdve kedves az engem kiszolgáló hölgyemény.

-Egy arany Marlborot kérnék szépen. És azt az Egri muskotályt. – mutatok a kiszemelt üvegre, méghozzá ujjal, mint egy bunkó.

-Tessék, a Marlboro 610 forint lesz , és hozá a bor pediiig... –gyorsan megnézi, elvégzi az általános iskola első osztályba n tanult oösszeadást-  a bor pedig 450 forint, tehát összesen 1060 forintot kérnék ha nem lesz más.

-Jaj de lesz, még szeretnék kérni egy lila Airwaves-t – ez a kedvenc rágóm- mást nem köszönöm.

-Rendben, akkor még kérnék 160 forintot

-Köszönöm.

-Nagyon szívesen – mosolyog- poharat nem kérsz a borhoz? Ha gondolod ki is tudjuk nyitni. – teszi az év ajánlatát, én meg úgy döntök elfogadom

-Húú, azt nagyon megköszönném, végre nem kell benyomni a dugóját... – mondom a leghálásabb módon, ahogy csak tudom

Pukk, kinyitja, hátramegy egy kis térségbe, és hoz nekem 2 műanyag poharat, hátha nem egyedül iszom a boromat. Pedig terveim szerint egyedül fogom, de azért mámosollyal az arcomon mégegyszer megköszönöm a kedvességét, majd elköszönök. Kimegyek a bolt elé, Borey még nem döntötte el, hogy mit igyon. Amíg sikerül neki, rágyújtok egy fasza kis Marlborora. Régen utáltam ezt a cigit, mert anyám is folyton ezt szívja kartonszámra, de egy ideje már csak ezt veszem, és egészen rákaptam az ízére. Sokat dohányzom, de nem azért, mert menőnek érzem magam tőle, hanem nemes egyszerűséggel azért, mert jól esik. Napi egy doboz a minimum alapjáraton, de mivel itt a nyár, és egyre többet gengelek kint a szabadban gyakran túl lépem ezt a mennyiséget is. Basztatnak is vele, mintha ez ekkora dolog lenne, hogy szóvá kell tenni.

Na úgy látom Borey elintézte amit kellett, egy kis Royallal meg egy almalével a kezében feszít nagy büszkén, mint aki jól végezte dolgát. Hát nem édes? De .

-Na mivan, mehetünk? Megvan minden ami kell? –kérdem

-De megám ! –kacsintja – Mehetünk vissza a többiekhez.

A két perces út alatt sztorizgatunk néhány dologról, hogy mit csináltunk eddig, kik jönnek még, ilyesmik. Odapillantva a többiekhez, észreveszem, hogy Olga is megérkezett, és már szlopálja ő is a vodkás üvegét boldogan, akár egy csecsemő az anyja csecsét.